Komoly előrelépést jelentett a biztosítások fejlődésében, amikor Edward Lloyd a XVII. század végén megalapította a Lloyd biztosítótársaságot, és bevezette a kockázatelemzést.
Természetesen ő is tengeri kereskedelmi biztosításokkal kezdte az ipart, viszont mára az egyik legtekintélyesebb biztosítótársasággá nőtte ki magát a cég.
Statisztikai számításokkal megbecsülték, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a biztosítani kívánt hajó szerencsétlenül jár, és ennek alapján számították ki a díjszabás mértékét, hogy biztosan fenntartható legyen, és megérje mind a hajósoknak, mind a biztosítónak.
Ezzel egy olyan folyamat alapjait fektették le, amely a mai napig az újonnan kötendő biztosítások alapját képezi, legyen az akár balesetbiztosítás, lakásbiztosítás, vagy felelősség-biztosítás.
Mind a mai napig, mielőtt egy biztosítótársaság szerződést köt egy ügyféllel, kockázatelemzést végez, és azok alapján állapítja meg a díjszabást, legyen szó egy nagyvállalat építkezési projektjéről, vagy egy magánember lakásbiztosításáról.
A kockázatelemző felméri, hogy mik azok a tényezők, amik negatív irányba befolyásolhatják az üzleti kapcsolat végkimenetelét, milyen esetekben történhet meg, hogy a társaságnak fizetési kötelezettsége keletkezhet.
Természetesen csomó olyan terület van, ahol ez az eljárás már rutinná vált, például egy ingatlan vásárlása esetén nemigen fordulhatnak elő olyan extrém tényezők, amik azelőtt ne történtek volna meg már milliószor azelőtt, ettől függetlenül a szakértő minden esetben felméri a terepet, mielőtt szerződésre kerülhetne a sor.
Minél magasabb a kockázati tényező, annál magasabb a biztosítás díja is, ezt akár általános szabálynak is tekinthetjük.